izgalmatosságos események
Az elkerülhetetlent azért nevezik elkerülhetetlennek, mert elkerülhetetlen. (Az évtized mély-gondolata... tudom.) Ide, ide, bevonzáshívők, mert mesét mondok nektek! Különben sosem hittem, hogy annyival különlegesebb lennék. Én inkább mindig csak jókor vagyok jó helyen... No meg a kapcsolataimból élek: - így lettem szakács, - így ismerkedtem össze a korábbi honvédelmi miniszterhelyettessel, - így kaptam meg az első magyartanári munkámat, - meg a jó ég tudja még mit... illene számon tartani ezeket, de tegyük ki a végtelenség jelét inkább egy #hálás kíséretében. Bele lehetne menni most egy potenciálisan önmarcangolásba torkolló filozófia fejtegetésbe, hogy talán nincsenek is érdemeim, mert semmit sem magamtól értem el, hanem a kapcsolataim juttattak mindig előre? vagy védekezhetek a meglehet, hogy a kapcsolataim hoztak helyzetbe, de az érdemeim miatt figyeltek fel rám ezek az emberek? és most rosszul kellene éreznem magam, hogy mindig megtalálnak a jó lehetőségekkel? Örök dile
