best of issues 4. - az apartman

Lassan három hónapja vagyok itt és mostanra talán már időszerű, hogy elkapjon a "berendezkedtem" érzés. De nem.

Na jó de. Ugye, az egyik előkészületekről szóló bejegyzésben említettem, hogy a lakáskeresés elment egy enyhébb rémálomnak. Enyhébb. A választási lehetőségeim: egy várólistás lakás egy apartmankomplexumban, vagy egy mobilház. Az ár ugyanaz, ami kicsit röhejes. Egy konténerház és egy rendes lakás. Azonos áron. Ami még így is döbbenetesen drága... már egy kis faluhoz mérve. De persze Amerikában vagyunk.

Nekem azt mondták egyszer, hogy itt többet kihozhatsz a pénzedből, mint mondjuk Európában. Mondjuk ebben van valami tényleg. Itt jelenleg egy két hálószobás, nagy amerikai konyhás-nappalis, egy fürdőszobás lakást bérlek - tehát nem, nem a konténerház lett végül, hurrá! Mondjuk azt nem tudom, miért kellett kiemelnem, hogy AMERIKAI konyhás. Ez a 'bacon szalonna' alternatív esete. Amerikában amerikai konyhásnak hívni egy lakást olyan, mint az Agymenőkben a jelenet, mikor Leonard és Priya (aki indiai) egy indiai étteremben randevúznak és Priya megnyugtatja Leonardot, hogy szereti az indiai ételt. Vagy ahogy ti hívjátok ott, kaját. - válaszolja Leonard. Na szóval, hol is voltunk? Ja igen. Az ára... 625 $ havonta, a víz és a szemét benne. Villany nem. 190.000 ropogós magyar forint. Na most gondoljuk csak át, hogy ezért a pénzért mondjuk Budapesten mit kapsz? Egy stúdiólakást. Jó esetben. Persze ez még így is borsos ár, amerikai mércével is, de még mindig korrektebb. De az igaz, hogy a semmi közepén vagyunk. Szóval mégsem jobb a helyzet, hiába áltatnám magam. Leszedik rólad a gatyát itt is. Csak annyi a különbség, hogy itt nem havi 2000 $ a fizetése az embernek. Mint nekem. Nem panaszkodás, csak tények. Csak az összehasonlítás kedvéért: a konténerház is ugyanennyibe került volna. Lepukkantabb, kisebb, prolibb, de cserébe drága. Jó lesz ez a lakás nekem. Nagyon jó. Még akkor is, ha a főbérlőm egy címeres fallosz.

 Ezt látom az ablakból. Amiben én lakom is tök pontosan így néz ki.

Ez az én ajtóm. Egy hónappal ezelőtt. Ez most is így néz ki, csak végre van rajta egy kis ajtódísz.

Szóval egy téglaházról van szó, bazi vékony falakkal, 4 lakás egy épületben. Szerencsémre csak egy szomszédom van (aki baromi hangos és fene tudja, milyen vaj van a füle mögött), mert a másik oldalamon a mosókonyha van. (A kép jobb szélén látható.)

Áh, nagyon jó, témánál vagyunk. Mi nincs a lakásban? Sok minden de... mosógép. De cserébe legalább itt van egy köpésre a mosókonyha. Erről majd egy másik bejegyzésben,

A bejárati ajtó egyből a nappaliba nyílik. Ez még önmagában nem is megdöbbentő, de ha már ettől kiakadtatok, mi lesz veletek ha... Szóval az ajtó elég rosszul lett leszabva - asztalos barátaim, sírjatok velem - és épp ezért három különböző dolog történhet meg és történik is meg rendszeresen:

1. hamar felmelegszik a lakás

2. hamar kihűl a lakás

3. mindenféle lények kedvükre beközlekedhetnek a lakásba

Háziállat tilos. Brühü. Pedig a nagy magány közepette jól jönne egy jószág. Ja, várjunk! Hát vannak állataim. Voltak. Két hétig körülbelül úgy 40 legyet láttam vendégül. Már annyira hozzájuk szoktam, hogy elkezdtem mindegyiket Jerrynek szólítani. Aztán méz általi halálra ítéltem őket, mert a békés alvásomba kontárkodtak bele. (Köszi Matyi a tippet innen is!) Mert a rovarcsapda nem akart rendesen funkcionálni és tehéntrágya épp nem volt kéznél.

10 halott Jerry

Jó, mondjuk a rovarcsapdában is volt legalább ennyi. Az még mindig ott lóg, ha ezeknek a kölykei visszajönnének bosszút állni. De a legyek még a legkisebb gond volt. Egyik reggel kómásan a konyhába cammogva, semmire nem számítva, valami becikázott a sütő alá... Valami. Ha egér lenne a lakásban, tudnád, mert mindent összekakkantana. - mondta a mentorom. A mai napig nem tudom biztosan, mi volt az, de elég erős a gyanú, hogy csak egy gyík/gekkó volt. Merthogy errefelé az kifejezetten gyakori, hogy gekkó mászik a házadba. Inkább az, mint egy aligátor... Ugye Szörny Rt.? Gekkó társaságot később is kaptam. Talán egy hete történt meg, hogy mikor a bárszékeket az ajtóhoz pakoltam éjszakára (majd kitérek rá, hogy miért csinálom ezt minden lefekvés előtt), valami cikázott egyet a szék megemelésével egyidőben. Hogy melyikünk kapott nagyobb szívrohamot, arról még folynak viták. De minden bátorságomat összeszedve utánajártam, hogy csak egy picike gekkó volt, aki arra az éjszakára lakótársat keresett. Házőrzőgekkó. Esküszöm, megnyugtató volt a jelenléte. Rocko névre lett keresztelve rögvest. Rocko a gekkó. Igen.

Rockot azóta nem láttam. Elhagyott a pimasz. Vagy megdöglött? Azt csak nem... Remélem. De ugyanazon az éjszakán kaptam egy másik látogatót is. Az ember csendes magányában - és főleg inszomniájában - csak Beugrót akar nézni a laptopján az ágyában, nem keresi a bajt... majd megtalálja az. Kis puffanás az ágyon a fejétől nem messze. Fotón ugyan nem örökítettem meg, de egy kisujjam-nagyságú csótány koppant az ágyamon a fejemtől nem messze. Undorral vegyes riadalmamban papucs általi halálra ítéltem a dögöt. Nevet nem kap az ilyen! Ha rágondolok már ráz a hideg és öklendeznem kell. És természetesen és nyilvánvalóan, hogyhogy nem, nem ez volt az egyetlen csótánytermészetű látogatóm azóta. De mind ugyanúgy végezték be. Bejönnek az ajtó alatt... ezek nem fészkelnek házon belül, nyuga!

Háziállat tilos... Mit tesz ilyenkor az ember? Növényeket vesz. Szóval most egyelőre van két műkóróm és két igazi kisbabám: Böfögés és Csuklás. Igen, ez a nevük. És ikrek! Csak az angol változatban. Csak meg ne haljanak itten nekem. Nem törpepálmáknak való lakás ez, mert fény az nincs sok, cserébe a hőmérséklet összevissza mocorog. Egyelőre még élnek...

Burp (szürke kaspó) és Hiccup (kék kaspó) - a kisbabáim

névtelen műkóró és egyéb asztaldíszek

Na szóval, hogy miért teszem a székeket az ajtóhoz lefekvés előtt... Ez a legjobb rész. Az még hagyján, hogy a mai napig kétségbeejtő és baromi fura zajokat hallok éjszakánként - ami mondjuk jobbára egy macska, mosómedve vagy max. egy sakál lehet -, a vonat hangjáról nem is beszélve... Kevés sátánibb hang létezik szerintem az amerikai vonatokénál. No de a lényeg... az ajtón egyetlen egy darab ráhajtós zár van. Nem kulcsolható az ajtó. És a környékről még mindig csak annyit tudok, amennyit leírtam az erről szóló bejegyzésben. De ez még mindig nem tette indokolttá... Ami végül a cseresznye volt a hab tetején a tortán, az a főbérlőm. Ugyanis nem egyszer történt meg, hogy a tudtomon kívül - és nyilván olyankor, amikor én nem voltam a lakásban - bejött... Be-jött. BE. JÖTT. Kérdem én, milyen világban masírozol be főbérlőként az albérlőd lakásába, ahol az összes értékét tartja az egyéb holmijai mellett, anélkül, hogy legalább szólnál neki?! Csak azért mert van kulcsod? Ezt kifejtem két rövid történetben:

1. Pár héttel ezelőtt péntek esti csajosestére mentünk a mentorommal és az amerikai mamimmal. Aznap esett. Hazafele megjegyeztem - mivel mocsárvidéken vagyunk és nem ritka a durva esőzés, amiből néha árvíz lesz -, hogy rettegek, hogy egyik reggel arra ébredek, hogy az ágyamból kiszállva vízbe fogok belelépni. (Huha, de sok lett ebben a mondatban a 'hogy'.) Merthogy elönt a víz. Leesett ugye? Erre mi történt másnap? Ez. Konkrétan víz volt mindenhol a lakásban - még jó, hogy a modemet nem érte el. Én a főbérlőmmel ugyan nem kokettálok, mert ki nem állhatom - az Úr Jézus bocsássa meg -, ezért a mentoromnak szóltam, hogy ez történt. Aztán egy héttel később, ahogy beszélgetünk Vickyvel és szóba jön ez is, megemlíti, hogy ő úgy vette ki a főbérlőm, Bobby, szavaiból, hogy ő bejött lecsekkolni a vizet, hogy mennyire súlyos, de szerinte nem volt vészes. Persze hogy nem, mert amíg kávézni voltam, küldtem a légkondit, hogy kiszárítsa a lakásból a vizet. Mire ő látta nyilván már sokkal jobb volt a helyzet, mint reggel 6-kor... DE BOCSÁNAT?! Te bent voltál a lakásomban, amíg én elvoltam? Kösz, hogy szóltál... Ekkor durrant el először az agyam.

2. Aznap, mikor Vicky közölte velem, hogy Bobby bent volt a lakásban megnézni a vizet a tudtomon kívül... csütörtök volt. Elmentem este tanítani. Mint minden csütörtök este. Mikor hazajöttem, a konyhapulton egy nyitott újság várt rám. A szüreti bálunkról szóló cikk volt. A helyi újságban. Na jó ez már nagyon krípi volt.  Ember... lehet azt hiszed, ezzel szívességet teszel, de nem. Csak a frászt hozod rám. Ekkor pattant el másodjára az agyam. Azóta is keresem, hova gurult...

Milyen ironikus. Ez ilyen 'az ördögöt a falra' dolog. Hogy megemlítek valamit és erre bekövetkezik. Fergeteges. Méghogy nincs bevonzás... Szóval elmeséltem az amerikai mamimnak ezeket a történeteket, ő pedig parancsba adta, hogy mostantól minden este széket az ajtó elé. Mondjuk nem segít Bobby ellen, mert nyilván nem hajnali 3-kor akar besompolyogni a lakásba... Szompolyogni, drágaszág... Azért annyira nem hülye ő sem. Én minden esetre jobban alszom így. Egy kicsit. De gondolom abban egyetértünk, hogy attól, hogy valaki főbérlő, még nincs joga bemasírozni az albérlője lakásába. Csak azért mert van kulcsa. Főleg ha a lakó házon kívül van. Mennyire kell taplónak lenni ehhez? Bobby-szintűen. Én értem, hogy az ő tulajdona a lakás, de én fizetem, bakker és az én cuccaim vannak benne... Szóval most az enyém. Legalább szólj, kopogj, telefonálj, füstjelezz... Legalább!

Jah, egyszer beindítottam a füstjelzőt! De nem lett belőle semmi, csak halláskárosodásom.

Igazából tudnék még rosszat mondani a lakásról, ha nagyon akarnék, de az már kicsit ilyen 'kákán a csomót' dolog lenne. Az az igazság, hogy egész szerethető kis lakás ez, megszokja, megszereti az ember. Csak takarítani ne kéne... De a teljesség igénye nélkül 1-2 dolog, ami poén: a tűzhely rögzített fűtőszálas... lehetetlenség kitakarítani... tudom, mert forralt tejet küldtem alá és azóta is hányingerkeltő szaga van. Na jó már nem. Nem annyira. A kád annyira alacsony, hogy simán kettétörik a derekam, ha hajat akarok mosni. Ezért vagy törökülésben mosok hajat. Vagy fürdés közben. Ha már fürdő: haj a lefolyóban borítékolt, megállítani lehetetlen, kiszedni is. Mert a "dugót" nem lehet kivenni. Marad a lefolyómaratás. De tényleg hozzászokik mindenhez az ember, amit másnak és furának tart eleinte, szóval élek, mint hal a vízben. Vagy inkább aligátor a mocsárban, hogy autentikus legyek...