best of issues 5. - a mosás

Szóval, szóval, szóval. Helló megint a fantasztikus kalandom egyik banális részletében: a mosás. Megígértem az apartmanról szóló posztban, hogy ezt kifejtem, mert ez megér egy külön bejegyzést... Meg bizony. Pedig olyan kis apróságnak tűnik, ugye? Azt hinnéd. Lassan szitokszó is lesz belőle, amennyivel másabb itt még ez is. Pedig otthon még szeretek is mosni. Mos helyetted a mosógép, hogy, hogy nem? Na igen, ez jogos. De teregetni én szoktam! És leszedni is. És azokat is szeretem, azt nem csinálja meg helyettem egy gép sem (hála Istennek, ebben a hülyére gépesített lusta világban, még jó...). Jah, kivéve itt Amerikában, mert ugye itt még ezt is megcsinálja helyetted egy gép. Félig.

Azt ugye mondtam már, hogy mosógép az nincs a lakásban. Be sem lehetne vezettetni, na nem mintha ki akarnék adni rá 300 dollárt, vagy fene tudja mennyibe kerülhetnek (csak az összehasonlítás kedvéért, a porszívómat 78 dollárért vettem)... De a bal/jobb szomszédom (perspektíva kérdése) pont a mosókonyha. Vagyis laundry room. Ki a kutya fordította mosóKONYHÁnak, azt nem tudom. Mosoda. De az sem az igazi, mert csak 2 mosógép és egy szárítógép van. Most meglepődtetek? Persze, hogy nem. Hát otthon is voltak (néha még ma is találkozni velük) szárítógépek... vagy inkább centrifugák, amik ugye még nem voltak beleépítve a jó kis felültöltős mosógépekbe. Régi szép idők. El sem hiszem, de még vannak ezekről emlékeim, pedig viszonylag csirkekorú vagyok. Lassan jérce. De minimum süldő. Na jó, hagyjuk a gasztronómiai szakzsargont, fiatal vagyok, de ahhoz elég idős, hogy tudjam milyen volt egy centrifugagép, a manóba is!

Kicsit elkalandoztam... hol voltunk? Jah igen. Szóval itt tök természetes, hogy külön van mosógép és szárítógép. Gondolom ezzel azért nem nagyon leptem meg senkit. Nem is ez a meglepő bennük, mert ennyit még a popkultúra miatt a Hollywoodban futószalagon gyártott amcsi filmekből eltanulhattunk. Hanem a programok és a beosztások... Az már másik történet. Még mindig nem a legnagyobb furcsaság. Hanem a hőmérséklet. Fergeteges. Azért azt erősen befolyásolja, hogy mit látsz a gépen, hogy mennyire modern a jószág. Ami itt van nálunk... hát az... hogy is mondjam... nem a legkorszerűbb cucc, de elvégzi a dolgát. Egyelőre.

Az első mosásom története nagyon cuki. Sokat okultam belőle. Mikor kipakoltam a megérkezés éjjelén - mert hát a jetlag miatt aludni azt nem igen tudtam -, rájöttem, hogy nem hoztam valami sok ruhát. Cipőt bezzeg! Mondjuk abból sosem lehet eleget. Megint elkalandoztam. Tehát egy hét után már mosni kellett és mivel nem voltam elsőre elragadtatva a helyi mosási kondícióktól, ezért a mentorom házában oldottuk meg a dolgot. Hogy szeretnéd mosni a ruháidat? Honnan a pékből tudjam? Aszongya' a gépen ezekből választhatsz... vagy valami ilyesmiből:

Cold/cold

Cold/warm

Cold/hot

Warm/cold

Warm/warm

Warm/hot

Hot/cold

Hot/warm

Hot/hot

Öööö, mi? Honnan a jóságos krémesből tudjam, hogy ez most mit jelent? Oké szóval a perjel előtti hőmérséklet az, hogy először milyen vízzel küldi meg a gép a gúnyáimat, a perjel utáni meg az a hőmérsékletű víz, amivel majd a mosószert kiöblíti belőlük. Kiváló. Még mindig fogalmam sincs mit jelent az, hogy cold/warm/hot. Hideg. Meleg. Forró. Kösz Amerika, ki vagyok segítve. Volt egy szakácsbarátom, a Marci, aki Mátranemtudomhol volt szakács egy ideig és ő mondta, hogy meg sem érzi már a forró edényeket, kifröccsenő, sistergő olajat. Szakácskéz. Egy volt cukrász, most infózseni barátom, Norbi, szintén ugyanez... a 90 fokos karamella nyújtásánál semmit nem érzett. Szóval ezek után nekem senki ne mondja, hogy a hideg/meleg/forró egzakt definíciók. Tudnak ezek igencsak relatív fogalmak lenni. Te hogy mosnád őket? A mentorom azt mondta, általában hideg/meleg vagy meleg/hideg kombóval dolgozik. Matériától függően. Persze, nyilván. De hőfokokat még mindig nem tudunk. Jenna is hideg/hideggel operál inkább, azt mondta. Hát jó, give it a try. Kimostunk. 20 perc. Zsír. Mehet a szárítóba. Na már megint: cold/warm/hot. Hát mittudomén! Na jó tegyük be a legalacsonyabbra, abból baj nem lehet. Max tovább szárítjuk. Anyukámtól tanultam, hogy szájjal kell megnézni, hogy vizes-e valami. Hát a fene se tudja eldönteni egy ilyen párás helyen, hogy szárazak-e a ruhái. Na jó, hagyjuk, tiszták és szárazak, leszarom. Na már most... mi a helyzet a fehérneművel ugyebár? Nekem senki ne mondja, hogy ha hideg vízben mossa a kényes helyeken viselt dolgokat, azok megtisztulnak. És ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, mármint a hőfok. Ott van még a program kérdése... Delicate/Normal... a harmadik most már nem is jut eszembe, de azt sosem használom amúgy sem. És ez a gépen és a szárítón is. Véletlenül se lehess nyugodt, hogy a ruháid nem mennek össze, nem foszlanak el és még tiszták, ne adj Isten, jó illatúak is lesznek. Túl sokat akarsz, kölyök.

A szagfaktor. Ahha. Öveket bekapcsolni, második kör. Szóval itten az öblítő fogalmával erősen meg kell harcolni. Ez kezd nagyon frusztráló lenni. De ha még csak az öblítőről lenne szó... De azért lehet kapni rendes mosólöttyöt. A folyadék alapú mosószert, igen. Mosószer. Ezt a szót kerestem, köszönöm. Mosópor? Hát az olyan itten aztán az nincsen. Kapszula van. Legalább azt felismerem angol nyelvtudás nélkül is. Meg valami gyöngyszerű cula. Azt a mai napig nem tudom hova tenni. De öblítő? Én még nem találtam kifejezetten öblítőt, amit otthon is ismerünk és szeretünk, max olyat, ami éppen konvergált. Lehet csak az angolom ennyire béna. Na de akkor hogy küszöböljük ki ezt az illatdolgot? Van nekik erre egy sajátos megoldás: kendő. Ilyen kis leheletnyi illatos papírfecni, amiből ha bedobsz párat (legalább 5-öt) a szárítógépbe, illatosak lesznek a ruháid. Hát... nem igen. A szekrényemet jobban illatosítja, öcsém, mint a mosott ruháimat. Annak is használom most: szekrényillatosítónak.

No, azért csak hazajöttem az első "sikeres" mosás után és nem voltam elragadtatva. De nem azért! A gép teljesen tiszta és szép és új volt, mert hát mégis csak a mentorom sajátja, de szagosak maradtak a ruhák, mintha mise történt volna velük az elmúlt 1 órában. És akkor felütöttem kis barátomat, az internetet, nézzek már utána ezeknek a hőfokoknak, mert 9 hónapon keresztül ez így nagyon nem lesz jó. Mellékelem a linket, ami megváltoztatta az életemet. Mosásszempontból.

Protippek, hogy hogyan moss az USA-ban

Kinyílt a világ! Már mindent értek. Ha otthon ez a gúnyám kibírja ezt a hőfokot, akkor itt ki fogja ezt a programot. Nagyon jó, fog ez menni! Szóval megtanultam mosni Amerikában. Yasss!!! (Amúgy... feltűnt már valakinek, hogy milyen sokat használom írásban a 'szóval' szót? Nekem feltűnt, ti nem figyeltek ezek szerint... Na kösz, így olvassátok a blogomat?)

Beadtam a derekamat a helyi mosókonyhának. Adtam neki egy esélyt, bár a mosógépek elég undinak tűntek, a szárító meg öregnek. De... elvégzi a dolgát. Csak hát ugye nem én használom egyedül, hanem legalább 11 másik lakás/ember rajtam kívül. (Megjegyzem, a városban van egy tök korrekt mosoda, csillivilli meg minden, de valahogy el kéne jutni oda is. Rémlik, hogy se jogsim, se kocsim? A kutya nem fog ilyesmire megkérni helyieket. Bánja a kánya. Ez itt van 2 lépésre. Köpésre. Szabadon választható mértékegység behelyettesíthető.)

Első tapasztalatra nem volt rossz. De mégis. Hideg/hideg, ahogy Jenna mondta. Hőfok belőve, program rendben. Minden klappol. És akkor előlép a következő probléma: rájössz, hogy a mosószered annyira nem jó... Meg a hőfok sem az igazi még. Mert naiv vagy. És hát ugye öblítővel/illatosítókendővel nem lehet megoldani azt a problémát, hogy a ruháid konkrétan nem tiszták, mert 25 fokos vízben úsztattad meg őket 30 percig egy harmatgyenge, de cserébe környezetszennyező lötty társaságában. Na jó majd a következő fizetéskor jól beszerzünk valami normális minőségű mosószert, ennél nagyobb bajom ne legyen. Sajna elég válogatós és tötyörgős vagyok, ha választani kell. Boltban. De találtam olyan márkát, amit legalább ismerek. Tide. Köszi Amerika. (Amúgy van ilyen kamu-Coccolino. Eskü ugyanaz a maci van rajta, csak a neve más.) Szóval vettem egy olyan mosószert, aminek elég izmos és kellemes illata van, erről inkább elhiszem, hogy kitakarítja a ruháimból a bacikat meg mindent is. Persze hogy, mivel olyat vettem, ami sport-active-os. Nem szarozunk, biztosra kell itten menni, ez nem a jó kis megszokott Európa, nem lehet lutrira mosni, se hőfokkal, se mosószarral... szerrel. Jah, de miért fontos, hogy a mosószer legyen illatban is izmos? Mert én a szárítóval többet nem szórakozom, több okból sem. Beszéljünk akkor most erről.

Szóval (ahha, már megint, ugye mondtam!), szépen egyesével lepofozzuk a gondokat, tök jó. Mosószer- és mosógépkrízis is megoldva. Hadd jöjjön a kedvenc részem. A pénz. Jah, hogy nem tudtad, hogy fizetni kell a bérelt lakásodhoz tartozó mosókonyhában a mosógépért és a szárítógépért? Hogyne tudtad volna! Bedobós bakker, mint egy automata. De akármivel nem megy el, mert miért is menne: csak negyeddollárosokkal. Néggyel. Tehát 1 dollár. Minden egyes adag mosás. A szárító? Negyeddollár. 6 percenként...

Szóval (és már megint, hát ezt nem hiszem el!), azért volt fontos a tökéletes kettő-az-egyben mosószer megtalálása, mert a kutya nem fog ennyi pénzt kiba.... dobni az ablakon mosásra. Csak gondoljunk bele: ha jó esetben 2x mosok egy hónapban, mert egymagamnak nem gyűlik össze annyi szennyes nagy gyakorisággal, és minden mehet egybe, hála a színfogó kendő csodás ajándékának, akkor is egyszerre mondjuk 2-4 adagot mosok (ha már két gép van, miért ne)... na most mondjuk havi 3x2 adag mosás az 6 dollár, ami nem sok, de meg is kell szárítani őket, tehát az mondjuk megint legalább kb. 4 dollár, a ruhák anyagától és mennyiségétől függ, hogy mekkora hőfokon és meddig akarok veretni a szárítást... legyünk bőkezűek, mondjuk havi 10 dollár csak a mosásra megy el. Optimális esetben. Ha nem gyűlt össze botrányos mennyiség, mert mondjuk ágyneműt/törölközőt is kell ám mosni épp. Nem tűnik soknak. De nevetséges mégis. Ezért úgy döntöttem, hogy a magyar módit fogom nyomni: teregetek. De hát a fregoli meg a szárító fogalma... ugyan. Ilyen kicsit retró dizájnú szárítót sikerült vennem, 12 dollárért. A nagyanyáméknál volt ilyen Tatárdombon. Haláli, nagyon élvezem a hangulatát. Csak nem fér rá különösebben sok ruha, de az nem téma, az ingeket-ruhákat az ajtókra aggatom. Bumm! Probléma megoldva. Azt hiszed...

Szidtam én már a főbérlőmet... De hát van még onnan, ahonnan ez jött. A mentorom elmondása alapján, amikor szeptemberben körbevezette, hogy mi-merre-hány-méter, azt mondta, a mosógépeken nincs nyeresége, nem hoznak semmi pénzt. Mondjuk azt nem értem, miért a mosógépeken akar meggazdagodni, mikor csak az apartmanok bérleti díjából havi 7.500 dollár bevétele van. (Ha minden lakásért ugyanannyit fizetnek a lakók.) Nyugodtan számoljátok át forintra. Van, akinek a nyugdíja kevesebb... és ez a pacák még emellett nyugdíjat is kap persze. Amerikában az éves(!) minimálbér - úgy hallottam, ha jól értettem, de tessék meggúglizni, mert lehet hazudok - van kb. 12.000 dollár körül. De ugye a mosógépek nem hoznak hasznot. Mit csinál hát a szentem? November elején kicserélteti a mosógépeken az érmebedobókat. Most már nem 1 dollár egy adag mosás. Hanem 1,5. Szóval máris megugrottunk a havi nem túl soknak tűnő 10 dollárról, havi picit többnek tűnő 13 dollárra. Bármikor nyugodtan váltsatok át forintra és zokogjatok. Nem, köszönöm szépen, én maradok a kis manuális szárítómnál, te meg eridj a tőzsdére bátran! Ott gazdagodj.

Szóval (és még egyszer utoljára, most már csakazértis!), most itt tartok: ritkán mosok, erős mosószerrel, öblítő nélkül, megfelelő hőfokon és teregetek, ahova tudok. Elvagyok így.

Egyetlen egy slusszpoén a végére: még jó, hogy a bank az út másik oldalán van, így ha kell vagy 5 tucat 25 centes, csak átpattogok a szomszédba. Azzal elvagyok egy pár mosásig. Becsüljétek meg az európai mosógépeket és mosószereket, de ha lehet, váltsatok vegyszermentesre. Team Anyaföld!